Az Atlético Madrid most is a negyedik legjobb spanyol csapat, meg tavaly is az volt. Ennyit lát csupán, aki ránéz a tabellára, de komolyabban nem követte a két év eseményeit. Maradt a negyedik hely, de vajon tényleg éppen annyira vagyunk ütőképesek, mint tavaly?
A 2007/2008-as kiírást 64 ponttal zártuk BL-selejtezőt érő helyen, ez idén 67 ponttal sikerült. A tavalyi eredmény kevés lett volna, épp lemaradtunk volna a Villarreal mögött. A két év bajnok csapatai a Real Madrid (2008, 85 pont) és a Barcelona (2009, 87 pont), tehát a tavalyi bajnoki címhez összegyűjtött pontszám sem üti meg az idei színvonalat. Ez azonban semmit nem változtat az Atlético játékán, sajnos idén sem voltunk tűzközelben, de valamivel erősebb Spanyol Bajnokságban sikerült elérni ugyanazt a helyezést úgy, hogy gyakorlatilag februárban kapcsolódtunk be a küzdelmekbe.
Aguirre vezetésével október közepén kikaptunk, majd az őszi szezont veretlenül zártuk. Mindezt sikerült bepótolni tavasszal, amikor meg nyeretlenek voltunk másfél hónapig. Ekkor döntött úgy a vezetőség, hogy mindaddig korlátlan bizalmuk Aguirre iránt elfogyott, eljött a válás ideje. Neve mellé meg kell jegyezni, hogy vele jutottunk tizenkét év után újra BL-be, és túljutottunk a csoportkörön is, majd veretlenül búcsúztunk a kiírástól. Barátként távozott, és amilyen sok edző neve felmerült, olyan hamar került mégis a csapat élére Resino február harmadikán, születésnapja után másnap.
Vele szárnyra kapott a csapat, kisebb-nagyobb döccenőktől eltekintve láthatóan fejlődött a csapat, Abel sokkal támadóbb és erőszakosabb focit kezdett játszani a játékosokkal. A keretben is nagy átalakítások történtek, így például Coupét azonnal lemondhatott minden lehetőségről, akárcsak Heitinga, ami része volt az edző spanyolosítási terveinek.
Az elmúlt időszakban nagyon összeszedte magát a csapat, eddig sosem látott fegyelem uralkodott el a pályán és azon kívül. A fegyelmezetlenségeiről híres Maniche madridi pályafutásának végét jelentette az edzőváltás, de várható volt Seitaridis távozása és Maxi gyakori lecserélése is. A csapatkapitány talán illetlenül beszélhetett az új mesterrel, ki tudja, mindenesetre Abel kezei alatt nem emlékszem olyan mérkőzésre, amelyiken ne cserélték volna le. Mérget nem vennék rá, de szerintem Resino egyszerűen csak fegyelmezi az argentint; amikor először lecserélte pocsék teljesítménye miatt, talán megbeszélték meccs után, hogy ebben a szezonban már nem lesz meccs, amit a szélső végigjátszhat. Ha így van, bejött a nevelés, Maxi beletörődött sorsába, már nem dühöng, csak csalódott, mikor lecserélik, és egy kicsit összeszedte magát a pályán is.
Az ősszel oly szörnyűre sikerült meccsek után (Sevilla, Barcelona, Real, Villarreal) nem sok jóra számítottunk tavasszal sem, hiszen a négy meccsen mindössze egyetlen pontot gyűjtött a csapat.Mégis Resinonak sikerült egy ütőképes, magabiztos csapatot kiküldenie a pályára, és ugyanezen a négy meccsen hét pontot szerzett az Atleti.
Most pedig, hogy elértük célunkat, és újra megvan a negyedik hely, Resinoval tárgyalásokat kezdeményezett a vezetőség. Optimisták lehetünk, hiszen ha le akarnák váltani, nem követték volna elképzeléseit Juanito és Asenjo leigazolásával. A támadó játékosaink saját elmondásuk szerint maradni akarnak, így Simao, Forlán, Kun és Maxi. Igazán csak a két csatár miatt kell aggódnunk, ők ugyanis – bátran ki merem jelenteni, esküdnék is rá – a világ összes klubjába beférnének kezdőként. Ezek után nem könnyű megtartani őket, főleg, hogy Agüero szeretne egy neki való sztárcsapatban játszani, Forlán pedig ki szeretné használni maradék néhány évét, hogy trófeákat nyerjen. Most mindketten érzik, hogy immáron az Atlético is megfelel ezeknek az elvárásaiknak, és nagy esély van rá, hogy mindketten maradnak jövőre is. Ebbe csupán az anyagiak rondíthatnak bele, ugyanis a vezetőség szerint el kell adnunk néhány húzóembert, hogy pénzügyileg is biztonságba kerüljünk. Úgy tűnik, mégis oldódnak a problémák, hiszen egy ideje már nem esett szó ezekről a gondokról. Reméljük, sikerül megoldani mindent Kun, Forlán és a többiek megtartása mellett is.
Miénk tehát a világ egyik legígéretesebb kapusa, néhány sztárhátvéd (akiket már csak formába kéne hozni), a világ legjobb csatárai közül kettő (el ne felejtsem: Forláné a Pichichi-díj és az Európai Aranycipő is), és a világ egyik legjobb szélsője. Már csak a középpálya egy részét kéne megerősíteni, és jövőre nyugodtan emelhetjük az elvárásokat. Ha ez a csapat együtt marad, Resino irányítása alatt bármire képes lesz a következő szezonban. Egyelőre azért ne éljük bele magunkat, tizenéve várjuk a csodát. De talán majd jövőre…
The post Láthatatlan előrelépés appeared first on Club Atlético de Madrid.